Cikkek

Vendégségben 2. 2005. augusztus 15.
0 olvasó 10-ből 0 pontra értékelte az írást.

Címkék: Hosszúrét
Néha jó dolog Internetes horgászmagazint szerkeszteni. Az éjszakába nyúló cikkírás nem a legjobb móka, de jutalomként egy csomó bojlissal lehet megismerkedni. Így találkoztam Zsollival, Grassal, állandó horgásztársammal Tibivel, Tóth Lacival, Fish-01-el. (Elnézést, akit most kihagytam.)

Ezek a találkozások időnként a terített asztal mellett, esetleg egy kiállításon realizálódnak, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy közös horgászatot hozunk össze.

Így esett most is. Meghívóm - Krisztián - lelkes kezdő bojlis. Pontosabban a kezdő kategórián szerintem már jócskán túl van, de a saját bojli készítésbe még csak mostanában fogott bele. Úgy esett, hogy Krisztián néhány hónappal ezelőtt meghívott a törökbálinti Hosszúréti víztározóra.

A Hosszúréti tározó kb. 30 hektáros víz, mely Törökbálint és az M1-es autópálya között terül el. A tó paraméterei igen változatosak, mivel egyes részein mindössze kb. 30 méter széles, de a legszélesebb pontján 300 méter felett van a két part távolsága. Mivel a tó egy patak duzzasztásával jött létre, ezért a befolyásnál sekélyebb, a kifolyó résznél viszont mélyebb.






A tavon speciális horgászrend van érvényben. Nem lehet csónakot használni, bójázni, behordani. Sajnos egy korábbi incidens miatt az etetőhajó használata is tiltott. A legnépszerűbb etetési módszer a spodding, vagyis az etetőrakétás etetés, illetve néhányan dobócsövet is használnak.

A tó csak enyhén iszapos, bár helyenként az iszap vastagság elérheti a 20-30 centit is. Nem mindegy, hogy hova dob az ember, mivel az egyik helyen csak 10 centi körüli az iszap, míg máshol szépen megmerül az ólmunk (és az előkénk) a matériában.


A tavon sajnos csak hétvégén lehet éjszaka horgászni, akkor is csak szombatról-vasárnapra. Ezen ok miatt látogatásomat egy szombati napra időzítettük. Majdnem keresztülhúzta a számításunkat, hogy valami romlott kaja miatt a pénteket ágyban töltöttem, de szombatra annyira azért rendbe jöttem, hogy el tudtam menni pecázni. Így terveinknek megfelelően szombat délután értünk ki a vízre.

Mivel nem igazán ismerem a helyi viszonyokat, ezért két különböző szerelékeket állítottam össze. Az egyik botra a szokásos 84 grammos inliner M-Class ólom mellé az aktuális kedvenc szerelék került, mely 25 fontos Kryston Super Mantis előkére kötött 4-es Kamasan B775-ös horogból állt, melyet World Cup Rig módra szereltem. Erre az előkére egy 24 mm-es fagyasztott tintahalas bojliból tettem fel egy szemet.

A másik botra az azonos méretű ólom alá egy 15 fontos Kryston Merlin előkére kötött 6-os Kamasan B775-ös horgot tettem, melyet hair rig-ként kötöttem meg. Erre a szerelékre 4 szem tejsavasan erjesztett kukorica került, melyet Krisztián készített elő a pecára.

A szerelékeket kb. 70 méter távolságra vetettük be, mivel a rakétás etetés hatótávolsága kb. eddig terjed. Nem kellett sokat pihegnünk a melegben, mivel a kukoricás horgot a bedobás után fél órával már elhúzta egy ponty. A tétova kapásból rögtön arra következtettem, hogy a hal nem lesz valami nagy.

Igazam lett. A. 1,5-2 kilós tőpontyot hamar megadta magát. Igaz nem hagytam sokat úszkálni. :] Megjegyzem, hogy ritka ronda halat fogtam… Szegénynek az összes úszója ronggyá volt szaggatva és a testén is komoly sérüléseket láttunk. Valószínűleg a telepítés közben sérült meg a koma. A sebeket bőven elláttam a fertőtlenítővel, majd útjára engedtem a rokkant pontyot.

Időközben megérkezett Tibi és Tamás, akik Krisztián jó cimborái. Ők is tagok az egyesületben, mely a Hosszúréti tavat kezeli. A srácok a közelünkben ütöttek tanyát, de nem olyan közel, hogy komolyan zavartuk volna egymást.

A délután igen lassan telt a nagy meleg miatt. Igyekeztem minél kevesebbet mozogni, de az érkezés mindig egyet jelent a pakolással, ezért hamar átizzadtam a pólómat. Jó sokáig semmi érdemleges sem történt azon kívül, hogy új egyéni rekordot döntöttem: egy húzásra megittam egy liter hideg teát. :]




A csendet Tibi törte meg, illetve a jelzője. Szép kirohanós kapást láthattunk és egy gyors hazafutást, mivel Tibi éppen nálunk szomszédolt. A bevágás pillanatában már látható volt, hogy a hal akadt, mivel a szigorú bojlis bot karikában maradt. Mivel a merítőt Krisztián kapta fel a földről, ezért nekem csak a csendes megfigyelő szerep maradt. Bosszúból a videó kamera mögül stresszeltem a srácokat. :]

A hal szépen dolgozott, de nem járt sikerrel. Tibi annál inkább, így hamar matracra került a szép hibátlan tőponty. A potyka a tescos kort már kinőtte, de még messze járt a bűvös 10 kg-so határtól. Bajszos barátunk hamar megmenekült a matracról és (gondolom) boldogan úszott el a fertőtlenített horog ütötte sebbel.

Nálam nagyon megállt a pálya, ezért néha dobtam egy újat és próbáltam eltalálni vajon merre lehet az erjesztett kukoricás etetés. Nem jártunk sikerrel, és a jelzők – velünk együtt - csendesen várakoztak.

Szerencsére megtört a „jég”, és Krisztián is megfogta első saját bojlival horogra csalt potykáját. A halfogást további várakozás követte. Sajnos az össznépi sörözésből kimaradtam, mivel az előző napi gyomorproblémák miatt keksz és tea diétán voltam. :]

Már jócskán benne jártunk az estében, de a hőmérséklet még mindig trópusi volt. A szúnyogok ennek ellenére elődugták szívókájukat a nádasból és támadásra indultak ellenünk. A többiek felöltöztek, de én egyszerűen képtelen voltam az esti 30 fokban melegítőt venni magamra. Inkább járkáltam egy ideig, majd megadóan leültem és jó étvágyat kívántam a szúnyogoknak az esti vacsorához.

Jó volt a csendes tó partján ülni. A sötétség egyre kellemesebbé tette a levegő hőmérsékletét, és még az sem zavart, hogy az M1-es autópálya pont a túlsó part mögött futott. Néha ugyan egy két őrült tökig húzta a gázt, de az agyam valahogy kiszelektálta ezeket az oda nem illő hangokat.

Az kicsit furcsa volt, hogy az autópálya túloldalán lévő áruházak neonjai következtében akár lámpa nélkül is lehetett csalizni. :] Számomra kicsit idegen, a civilizáció és a természet találkozása és harca.

Ez a harc a tó kezelője és tulajdonosa között is fennáll. Lehet, hogy néhány év múlva újgazdag, vastag aranyláncos maffiózók fognak jet skivel suhanni a tavon? Remélem nem így lesz…

Még jó darabig üldögéltünk a sötétben és a világ dolgairól elmélkedtünk. Még egy kicsit politizáltunk is, bár a parton ezt szigorúan kerülni szoktam. Bojlizás közben általában már 10 órakor eldőlök mint egy fa, de valószínűleg az előző napi ágyban-fekvés és alvás miatt elég jól bírtam az éjszakázást.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy meglehetősen tevékeny éjszakánk volt. A sötétség beállta után egyre jobban megindultak a halak és Krisztián 2 pontyot fogott egymás után.




Egyik sem volt 5-6 kiló felett, de jól dolgoztak és arra is jók voltak, hogy kicsit megmozgassanak és ébren tartsanak minket. Plusz arra is jók voltak, hogy rájöjjek: a tejsavas kukorica nem lesz nyerő aznap éjszaka. Ezért lecseréltem a kukoricát és a második botomra is bojlit tettem.

Valamikor éjfél és egy között elfeküdtem az ágyamon és úgy is maradtam. Valahonnan távolról még hallottam a srácok hangját, amint éppen az aktuális autótípusok előnyeit és hátrányait taglalták. Mivel ebben a témában nem vagyok járatos, így nem tudtam okosat mondani. A hangok távolodtak, majd teljesen elhalkultak...

Nem sokáig pihenhettem, mert a jelzőm hangja visszahozott a valóságba. Horgásztársaim még mindig a közelben ültek és odaugrottak a bothoz, hogy kisegítsenek a bevágással. (Ezt már korábban is megfigyeltem, hogy a kezdő bojlisokak zavarja az, ha az ember ráérősen ballag a bothoz és mondjuk nem fut :])

Jól esett az ébresztő, mert kora délután óta egyetlen mozdítás sem volt nálam. Már kezdtem attól tartani, hogy a tintahalas bojlim nem szeretik a törökbálinti halak…

A bevágásnál már éreztem, hogy végre nem Tescos halat akasztottam. A komótosan ballagó ponty a többi szerelék irányába oldalazott, de olyan közel húztam a parthoz, hogy ne tudjon kárt tenni a még vízben lévő szerelékekben.

Azt éreztem, hogy nem rekordlistás hal akadt a horgomra, de egyáltalán nem kínzott a „tizesfóbia”. A kánikula ellenére egy teljesen idegen vízen működött a szerelékem és a bojlim. A halat végül Krisztián merítette meg.




A halfogás megemelte a vérnyomásom, de nem annyira, hogy ne tudjak rekordsebességgel visszaaludni. :] A szúnyogok már elültek, így az sem okozott gondot, hogy az ágyat a szabad ég alá állítottam.

Valamikor hajnalban hallottam, hogy Krisztiánnak kapása van, de nem tértem magamhoz, így lemaradtam a 6-7 kiló körüli pontyról, mely az éjszaka legnagyobb hala volt.

Már világos volt, mire lesöpörtem magamról az éjszakai álmok pókhálóját. Jó bojlisként próbáltam visszaaludni, de ez nem sikerült, mivel sátrat nem állítottam és a reggeli nap szórt fénye elől a hátunk mögött álló fák nem védtek meg. Kénytelen kelletlen felkeltem, bekaptam egy-két kekszet és a felesleges cuccot elkezdtem berakni az autóba.

Kb. 10 órára terveztük a horgászat végét. Nem siettünk, mert az ég kissé borús volt és a szél is kellemesen hűtötte a levegőt. Ez az állapot nem tartott sokáig, mivel 8 óra fele a nap megküzdött a felhőtakaróval és teljes erejéből sütött ránk. Az addig kellemes hőmérséklet emelkedett és esélyes volt, hogy az előző napihoz hasonló kánikula alakuljon ki.

9 óra fele nagy robajjal megérkezett mögénk egy kombájn és elkezdte aratni a búzatáblát. Ez nagy zajjal és még nagyobb porral járt, ezért a maradék cuccot rekordsebességgel az autókba menekítettük.

A fura vasárnapi aratás miatt minden halfogási szándékunkról lemondtunk és már azon gondolkodtunk, hogy kivesszük a szerelékeket, amikor 10 óra fele Krisztián szereléke eldurrant. A hal jól akadt és a 3 kg körüli ponty néhány perc múlva már a parton pihegett.

A fogáson igencsak meglepődtünk, mivel az éjszaka második felében már csak elvétve akadt fogás, ezért nem számítottunk rá, hogy reggel még táplálkoznak a halak. A halfogás után elkezdtünk csomagolni és már csak egy szerelékem ázott, amikor nálam is felsírt a jelző és csak a bevágás után hagyta abba az ordítást.

Sokszor hallottam már történeteket az ilyen „utolsó” halakról, de velem nem igen esett meg hasonló. A bevágásnál éreztem, hogy a hal erősen balra tör, gyorsan átemeltem a pálcát Krisztián maradék botja felett és átadtam magam a fárasztás gyönyöreinek. No nem volt nagyon hosszú a műsor, mert a ponty nem igazi ellenfele a gerinces 390-es YAD botomnak.




A szákolás után a kétszer elmosott matracot ismét munkába állítottuk és kezeltük a ponty száján lévő horog-ütötte sebet. Mivel több szerelékem nem volt a vízben, így lebontottam a rod-podot, elindultunk a halőrház felé és kijelentkeztünk.

Az idős halőr a fogás felől érdeklődött, mire mi elmondtuk, hogy jó néhány halat fogtunk az éjszaka és persze azt is hozzátettük, hogy a halak még mindig a vízben úsznak. Erre kaptunk egy kis hümmögést, amiből arra következtettem, hogy Törökbálinton nem jellemző a C&R horgászat.

Nem sokat foglalkoztam az idős sporival, elköszöntem Krisztiántól és Budapest felé állítottam az autó orrát. Kb. 18 órát voltunk a parton és jó néhány pontyot fogtunk. A rekordlistás pontyok elkerültek minket, de azt gondolom Krisztián jó lökést kapott ahhoz, hogy a közeljövőben partra segítse a Hosszúréti tározó idős lakóit.

CrON

teteje | vissza

Értékeld te is a cikket! Csak regisztrált felhasználók értékelhetik az írásokat.


Csak bejelentkezett felhasználóink szólhatnak hozzá a cikkekhez! Ha már regisztráltál, jelentkezz be, ha még nem, akkor regisztrálj ITT!

A cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Stég a Facebookon
A hét képe

Idei első gyönyörű tőpontyom
Kiss Olivér (Kiss Olivér)
Friss videó
Nagy pontyok nyomában 4 !
Szerző: Tóth László
Megnézve: 0
Akciós termékek
Cikkek
Kiemelt vizeink
Friss fórum
Rába folyó
2014.10.21 22:15 | weisman2
Ősz a bányán
2014.10.20 21:38 | Fodizo
Merenye,Baranya gyöngyszeme
2014.10.20 14:7 | golyo
Sátor
2014.10.20 11:4 | zsozsi0227
Általános duma
2014.10.19 10:20 | Suger81
Látogatók a honlapon
Jelenleg 63 vendég és 2 bejelentkezett felhasználó tartózkodik a honlapon!
Hírdetések